Adni és kapni

November 30, 2017
Blog post

sziasztok!

rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem, ugyanis ennek most abszolút semmi köze nem lesz a blog témájához.

aki követi a blogot, az tudhatja hogy nagy változások történnek a kis családunkban – nemrég mindketten munkahelyet váltottuk, emellett pedig lakáseladások és vásárlás küszöbén állunk, ami alaposan leterhel mindkettőnket a szokásos teendők mellett. nagyon problémásan zajlik az egész történet, bukkanó bukkanót követ, borzasztó stresszes minden napunk és néha a huszadik eredménytelen telefonhívásnál már sírni vagy ordítani tudnék. Ádám agyon van terhelve a munkájában, minden nap későn ér haza és még otthonról is dolgozik. én húsz helyre dolgozok be egyszerre, minden egyes nap egy rohanás, a telefonom tízpercenként jelez egy újabb teendő miatt. már meg sem próbálom fejben tartani hogy kit kell felhívnom, mit kell elküldenem, hova kell rohannom ahonnan majd mennem kell át ide vagy oda. munkahelyek, hivatalok, ügyvédek, vevő, eladó, biztosító, telefonszolgáltató, csomagküldő, rendszergazda, grafikus, szponzorcég, burkoló, festő, nyomda, anya, apa, mama, papa és még sorolhatnám, a lista végtelen hogy hány emberrel kell megállás nélkül kommunikálni minden egyes áldott nap. long story short: túlvállaltuk magunkat, nem győzzük elvégezni a folyamatos kötelességeinket mind munka mind magánéleti téren. 

bár az ember hajlamos belefeledkezni a gondjaiba, a stressz ellenére mi tényleg hálát adunk minden egyes nap az égnek hogy ilyen problémáink vannak, hogy ilyen családokba születtünk, hogy ennyi lehetőség áll előttünk. büszkék vagyunk a szüleinkre, a nagyszüleinkre, akik véget nem érő, kemény munkával és szorgalommal megteremtettek egy olyan életszínvonalat nekünk, amilyet mi is szeretnénk továbbadni az utánunk következő generációnak.

büszkék vagyunk magunkra, hogy ennyi idősen olyan öntudattal és értékrenddel rendelkezünk, ami a rövidtávú élvezetek helyett inkább a hosszútávú célokra fókuszál, és hogy minden egyes nap tervezzük a közös családunk jövőjét. konkrét céljaink és elképzeléseink vannak, rengeteget tervezünk és beszélgetünk arról, hogy mit szeretnénk együtt megteremteni magunknak, a gyerekeinknek és ha eljön az idő, akkor az idős szüleinknek. rendszeresen adakozunk, adományozunk, menhelyeket támogatunk, ajándékozunk. becsületes és jó embereknek tartjuk magunkat, nagyon szeretjük és becsüljük a családunkat, az állatainkat, a tárgyainkat.

MÉGIS, néha érkeznek névtelenül olyan ignoráns kommentek a blogomra, amik azt feltételezik (és sokszor hosszasan ecsetelik), hogy milyen jó és könnyű úgy élni, hogy az ember ‘semmit nem tett le az asztalra önerőből’. tényleg nincs az ignoránsnál jobb szó ezekre az emberekre, talán még a fogalmatlan szállhat versenybe. hogy honnan veszi azt bárki, hogy korrektül belelát egy számára teljesen idegen ember életébe, azt el sem tudom képzelni, de ha tippelnem kéne akkor egy jó adag keserűséget és egy cseppnyi önértékelési zavart mondanék. közös jellemzője az ilyen kommenteknek a leleplezési vágy, a kioktató stílus, a ‘gondolkodj el ezen’ megfogalmazás. igen, el szoktam gondolkodni, mégpedig azon, hogy mennyire szörnyű lehet annak, akinek nincs jobb dolga mint otthon ülni a számítógépe előtt és név nélkül, indulatokkal tele begépelni egy rosszindulatú kommentet egy számára teljesen idegen embernek. el szoktam gondolkodni azon is, hogy mennyi keserűség lehet valakiben, aki lépten-nyomon másokat ellenőriz, frissítgeti a blogját, az instagramját, pedig láthatóan gyűlöli és semmirekellőnek tartja az adott személyt, hiszen ezt hangoztatja a kommentekben. mégis azzal tölt értékes perceket és órákat az életéből, hogy ennek az embernek az életét szemléli, a sikereit és a kudarcait tanulmányozza, majd félinformációkból kitalált történeteket kreál. milyen ember az ilyen? milyen fokú kisebbségi komplexusa és önértékelési problémái lehetnek?

ennél a pontnál szoktam rájönni arra, hogy igazából tényleg sajnálom az illetőt. sajnálom, mert szar lehet ha valakit ennyire nem köt le a saját élete. szar lehet nem megfelelni önmagunknak, keresni az utunkat másokon keresztül. szar lehet ha nem publikálják a századik negatív kommentünket, mert századjára sem kapunk választ arra, amitől furdalja az oldalunkat a kíváncsiság.

egy ideig érdekelt, hogy miért próbál bárki is bántani akinek soha semmit nem ártottam, de nem sikerült rájönnöm. aztán megfogalmazódott bennem, hogy nem az számít hogy ÉN milyen vagyok, hogy én mit csinálok vagy nem csinálok, hogy én mennyit dolgozom vagy mennyit tanultam. felesleges szembeállítani a tényekkel, mert úgyis találni fog egy újabb dolgot amivel bánthat engem, xy-t, z-t és mindenki mást aki sikeresebb nála. a siker pedig rengeteg dologban mérhető, legyen az vagyon, boldog család, vagy egyszerűen csak magabiztosság és kiegyensúlyozottság. nem tisztem megítélni azt, hogy a negatív kommentelőnek épp melyik hiányzik az életéből, mindenesetre az biztos hogy valami igen.

mindenki vonja le a maga tanulságát, én viszont rá is térnék a bejegyzés második lényeges témájára: a kedvesség és az odafigyelés fontosságára, még akkor is ha cserébe nem feltétlenül érezzük ugyanezt. a sors iróniája, hogy általában pontosan az olyan embereknek van szüksége a legnagyobb figyelemre és törődésre, akik a legnegatívabban állnak hozzá az őket körülvevőkhöz.

vannak persze olyanok is, akiknek tényleg konkrétan anyagi segítségre van szükségük, történjen az pénz, ruha, étel vagy játék formájában. nehéz erről úgy beszélni hogy ne tűnjön prédikációnak, de különösen aktuális a téma, hiszen ahogy közelednek az ünnepek rengeteg olyan lehetőség adja magát amin keresztül segíthetünk másoknak. bár Karácsony tájékán legfőképp ruhákkal, étellel, játékokkal szokás adakozni, az ünnepek után is SZÁMTALAN módon tudunk jótékonykodni.

összegyűjtöttem nektek azokat a helyeket, ahol mi Ádámmal az egész év során rendszeres adakozók vagyunk, hátha valamelyik megtetszik nektek is és tudok egy kicsit inspirálódni. kerestem olyan helyeket is, ahol a klasszikus ruha/játék/ételgyűjtést lehet támogatni a karácsonyi időszakban. bár mi idén ebből nem vesszük ki a részünket, mert az összes ilyen jellegű adományt a munkahelyünkre visszük mindketten, ahonnan majd kollektívan kerül továbbításra jótékony szervezetek felé.

NAGYON SZÍVESEN VENNÉM, HA TI IS ÍRNÁTOK OLYAN HELYEKET KOMMENTBEN, AMIKRŐL BIZTOSAN TUDJÁTOK HOGY JÓ CÉLÉRT KÜZDENEK, SZOKTATOK NEKIK ADOMÁNYOZNI, ESETLEG ÖNKÉNTES MUNKÁVAL SEGÍTENI. szívesen vennék olyan szervezeteket is, amik nem budapestiek, hiszen ezekkel nincs tapasztalatom.

 

a személyes kedvenceink:

 

REX KUTYAOTTHON ALAPÍTVÁNY

Rexék mentették meg a csupán pár hónapos Hibiszkusz cicánkat, aki valahogy kijutott az utcára és megharapta egy másik macska a lábát. égen-földön kerestük egy héten keresztül, megállás nélkül hívogattunk mindenféle menhelyet, állatorvosi rendelőt, néztünk minden lehetséges csoportot. sehol sem találtuk, egészen addig amíg nem kaptam egy váratlan üzenetet facebookon az alapítvány egyik dolgozójától, Szűcs Enikőtől, hogy szerintük náluk van a cicánk. az egyik mellső lábán két tátongó lyuk volt, csonthártya-gyulladása lett, meg kellett műteni. egy hétig ápolták Hibiszkuszt mire végre egymásra találtunk facebookon, és nem tudok elég hálás lenni nekik azért amilyen jól bántak vele amíg nem tudtuk hol van. mivel személyesen is jártam náluk mikor visszakaptuk Hibiszkuszt, a saját szememmel láttam hogy mekkora figyelemmel és odaadással bánnak az ottani állatokkal. nem mellesleg gyönyörű az egész menhely, hatalmas füves területtel.

a Rex alapítványban az a legjobb, hogy nem csak pénz vagy ételbeli adományt fogadnak el, de lehet hozzájuk önkéntesnek is jelentkezni. több opció is van, lehet havonta egyszer (vagy többször) menhelyi kutyát sétáltatni, fésülni, de lehet jelentkezni szállítónak is ha éppen bajba jutott állatért kell elmenni vidékre és meg tudjuk ezt tenni a saját autónkkal.

 

 

 

JÁNOS BÁCSI ÉS UGRIBUGRI

a kedves hajléktalan bácsi minden évben mikulás- és húsvéti csomagokkal kedveskedik az arra járó gyerekeknek. tavaly 100 mikuláscsomagot, idén húsvétkor pedig 150 csomagot állított össze, amire több, mint 100 ezer forintot fordított. közben neveli és gondozza nyusziját, ugribugrit, akin látszik, hogy meglehetősen jó dolga van. utalással lehet nekik adományozni, a cikkben leírtak szerint.

http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csodalatosan-tette-helyre-a-csoppseg-a-rasszista-eladot/ http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csodalatosan-tette-helyre-a-csoppseg-a-rasszista-eladot/

 

ÁLLAT ÉS EMBER ÁLLATVÉDŐ EGYESÜLET

elképesztő szeretettel, odaadással gondozzák a rászoruló állatokat, mindezt önerőből, saját munkájuk és magánéleti gondjaik mellett. ráadásul Klement Csaba zseniálisan tehetséges illusztrátorral kollaborálva létrehozták a #charitygifproject megmozdulást, ami egy nagyon aranyos módja az alapítvány támogatásának. ha van szeretett házikedvenced, küldj róla képet, videót, jellemzőket instagramon Csabának (@csabaklement) ő pedig készít egy vicces kis gifet a megadott paraméterek alapján. ha tetszik, akkor utalhatsz az egyesület számlájára egy általad meghatározott összeget.

Csaba készített gifeket a mi három cicánkról és az otthoni dagi macskánkról is, aki anyukámékkal él.

 

FEMA ÁLLATMENTŐ EGYESÜLET

bár nekik még csak egyszer utaltam, de egy öreg, borzasztóan rossz állapotban lévő cicát próbáltak önerőből visszaápolni élők sorába, akiről sokan már rég lemondtak volna. (DURVA KÉPEK, CSAK AZ KATTINTSON AKI BIZTOS BENNE)

sajnos Eszterke végül mégis feladta, amit meg is könnyeztem, de rengeteg csodás kis állat várja még a segítséget.

 

 

a régi, megunt vagy kinőtt ruháinkat anyukám és nagymamám minden évben rendszeresen odaadja falubéli rászorulóknak, intézményeknek, így semmi nem vész kárba.

ezen kívül még a Fővárosi Állatkertben szoktunk örökbe fogadni állatokat, ami a nekik szóló pénzadományért cserébe történik.

 

 

végezetül pedig pár link, hogy hol tudtok ti is adakozni, ha úgy érzitek hogy lenne mit!

MIKULÁSGYÁR

ÖKUMENIKUS SEGÉLYSZERVEZET

BUDAPESTI GYERMEKOTTHONOK

CIPŐSDOBOZ

BLISS ALAPÍTVÁNY

 

 

♥ tamara

SaveSaveSaveSave

SaveSaveSaveSaveSaveSave

SaveSave

SaveSave

SaveSave

SaveSaveSaveSaveSaveSave

SaveSave

SaveSave

SaveSave

Leave a comment

Your email address will not be published.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés