2019

January 6, 2019

Sziasztok!

Bár az év első napjára terveztem ezt a posztot, január elsején totál kómásan feküdtünk itthon, másodikán pedig már ki sem láttunk a munkából, így elég hamar elrepült az első munkahét. Remélem azért nem bánjátok hogy jelentkezem ezzel az összefoglalóval, főleg hogy megszámolni sem tudom hány hónapja volt itt rendes írott tartalom, szóval azt gondoltam éppen itt az ideje.

Nem szoktam igazán újévi fogadalmakat tenni, így ez idén sem történt meg, inkább csak leültem és átgondoltam min lenne szuper változtatni, vagy mi az ami már nagyon régóta érett és még mindig nem kezdtem bele. Két dolog miatt is van különleges aktualitása az életmódváltásomnak: az egyik a közelgő esküvőnk, a másik pedig szimplán az a tény, hogy év végére annyi munkám tömörült össze, hogy egyszerűen már nem volt sem erőm sem energiám (sem időm) aktívan foglalkozni magammal. Szerintem ez nagyon sokatoknál jelenlévő probléma lehet, így remélem ez a blogbejegyzés majd motivál pár olyan olvasót is, aki eddig nem tudta rávenni magát a változtatásra.

Számomra ez a dolog nagyon sokrétű – rengeteg olyan aspektusa van az életemnek ami kibillenthet az egyensúlyból, ide sorolnám (a teljesség igénye nélkül) a párkapcsolatom, a munkám, a családom, az állataim egészsége, a személyes fejlődésem, a fizikai állapotom, a mentális állapotom, a körülöttem folyó dolgok, a körülöttem lévő emberek, a pénzügyi helyzetünk, a lakhatásunk… a lista végtelen. Nyilván nagyon kiváltságos helyzetben van az akinél mindig minden stimmel, de nem igazán ismerek ilyen embert és bizonyossággal kijelenthetem hogy én sem tartozom közéjük. Alapvetően nem emlékszem olyan időszakra az elmúlt pár évből mikor rengeteg dolgon szerettem volna változtatni, nagyjából mindig meg voltam elégedve azzal ahol éppen tartok, de pár hónapja már érett bennem hogy nem jó az amit csinálok és nem jó amerre tartok, az utolsó pár hónapban pedig jelentkeztek már ennek fizikai és mentális tünetei is, ami végképp vészjósló volt.

Borzasztóan elhanyagoltam magam az elmúlt két évben, még akkor is ha ez kívülről esetleg nem annyira látványos. Borzalmasan étkeztem, semmit nem mozogtam, és bár ezek a legalapvetőbb és legklisésebb dolgoknak számítanak az újévi újrakezdéseknél, nálam most tényleg ez szerepelt az első helyen, mert tarthatatlan volt az állapot. Ez mindenkinek mást takar, nálam nem az volt a probléma hogy kétpofára habzsoltam a tortaszeleteket vagy döntöttem magamba a cukros löttyöket, de még csak nem is az hogy pizzát ettem volna hamburgerrel és társai. Szeretek ilyesmit enni, de alapvetően nincs túl nagy étvágyam, így ha akarnék sem tudnék túlfogyasztani, épp az ellenkezője. Túl keveset ettem, túl ritkán, túl rendszertelenül, ha pedig végre leültem megvacsorázni akkor a lehető legrosszabb opciókat választottam. Ez nem egy tudatos dolog volt, nyilván nem vagyok hülye, egyszerűen nehezen indul a reggelem, mindig rohanok, ezer különféle dolgom van, mindig kifolyik a kezeim közül az idő. Ahhoz lusta vagyok hogy előre elkészítsem az egész heti menüt, pedig nyilván ehhez az életstílushoz ez illene a legjobban, de ehelyett rendszeresen halogattam a nap első étkezését, kávén és vizen éltem gyakorlatilag, míg el nem jött az a pont este hat körül amikor már muszáj volt ennem valamit annyira éhes voltam. Ilyenkor értelemszerűen mindig egy finom meleg, laktató tésztát vagy akármi mást választottam egy gondosan összerakott saláta vagy egyéb magas rost- és vitamintartalmú étel helyett, mert ájuldoztam az éhségtől. Nem mondom hogy ez minden egyes nap így történt, mert azért próbáltam egy minimális odafigyelést fordítani erre is, de ha heti négyszer előfordul ez az emberrel, az már bőven sokkal több a normálisnál. Én mindig azzal nyugtattam magam és mindenki mást is, hogy de higyjétek el hogy nem szándékos, tényleg csak így jön ki a lépés, nem célom fogyókúrázni vagy semmi ilyesmi, hiszen akkor este sem tömném a búrám. Tény, hogy valamivel jobb ez a magyarázat mintha az ember szándékosan kínozná a testét, de a végeredmény gyakorlatilag ugyanaz. Levert, erőtlen voltam mindig, ingadozott a hangulatom, a nap első felében rá sem bírtam nézni semmi ehetőre, egyik percről a másikra pedig majdnem elájultam éhségemben. Ideges, ingerlékeny voltam sokszor, nehezen aludtam, a bőröm, a hajam elért egy all-time-low állapotot, szenvedtem velük hétről hétre. Ugyan kilóban vagy ruhaméretben nem híztam, de az egész izomtónusom eltűnt, kimentem a formámból, nem tetszett az új testem. Ezek ugyan nem radikális változások, főleg nem ruhában vagy külső szemmel szerintem, de az ember érzi ha változik, elpuhul, formátlanná válik, ez pedig ismét csak frusztrációhoz vezet.

Lényeg a lényeg, gondolom értitek mi a szitu, decemberre már egy két lábon járó erőtlen, puha virslinek éreztem magam aki folyton álmos, nem áll jól rajta semmilyen ruha, pattanásos a bőre, hullik a haja. Milyen szomorú, pedig egy minimális odafigyeléssel lehetne ezen változtatni, ha az ember végre saját magát helyezné első prioritásnak, nem minden mást az életben. Hatalmas (igen, tudom, TÉNYLEG hatalmas) klisé, hogy először magad rakd rendbe és akkor jöhet minden más, de már régen is tudtam hogy ez totálisan igaz. Hiába nem törődtem magammal, minden másra ment el az energiám, ettől függetlenül nem éreztem azt hogy bármit adtam volna a körülöttem élőknek, sőt, úgy éreztem nincs energiám senkire koncentrálni, senkivel beszélgetni, semmire igazán odafigyelni. Folyamatosan alulmúltam a saját elvárásaim a munkámban, a társas kapcsolataimban, az otthonteremtésben, mindenben. Sok apró dolog ami egyre szomorúbbá tett, és hiába van mellettem egy állandó biztos pont, egy támogató partner, valahogy ő sem tudott kihozni ebből a konstans negatív spirálból.

Leírva elég depresszív a sztori, de lényegében csak összegezve hangzik ennyire durvának – valójában ez egy nagyon hosszú folyamat volt, egy lassú leépülés, aminek mostanában kezdtem el igazán érezni a súlyát. Ez nem egy végleges, visszafordíthatatlan állapot, sőt, hálistennek még úgy érzem sikerült tökéletesen időben megállítani és megfordítani. Minden kis lépés nagyon sokat számít, hiszen ebből lesznek majd a szokások amik végérvényben kialakítják az életstílust. Szerencsémre a felnőtt életem javarészét nagyon tudatosan és jó szellemben éltem, így van hová visszatekintenem, nem a nulláról kell elkezdenem. Én megértem és tisztelem azokat akik külső segítséghez tudnak fordulni ha gond van, én is sokat gondolkodtam már rajta, de úgy érzem az a fajta ember vagyok aki a saját hajánál fogva húzza ki magát a szar helyzetekből, valamiért nekem ez vált be.

Nálam minden új dolog alapja a rendszerezés – mindent szeretek átgondolni, leírni, megtervezni, még akkor is ha nyilván nem pontosan a terv szerint halad majd az élet. Nagyvonalakban szerintem hasznos ha az ember kialakít egy jövőképet, egy lehetséges járható utat, egy vagy több célt amit el szeretne érni, mert a semmiben bolyongani nem jó. Vannak iszonyatosan életvidám, energikus, spontán emberek az én ismeretségi körömben is akik tényleg a pillanatnak élnek és minden majd lesz valahogy – őket irigylem a legjobban – de én nem tartozom közéjük, nem is szeretném megerőszakolni magam. Szeretek spontán döntéseket hozni, szeretek spontán utazni, elmenni valahova, jól érezni magam, de nálam a spontaneitás inkább az élményekhez köthető, nem a mindennapi élethez. A hétköznapjaimban szeretem ha tudom mire számíthatok, nem véletlenül lételemem egy biztos kapcsolat, egy biztos anyagi háttér, egy biztos otthon, egy biztos lelki és testi állapot. Ezek nélkül frusztrált és szomorú vagyok, saját magam ostorozom, belekerülök a már fentebb említett negatív spirálba. Nem tudom ezzel hányan vagytok még így, de gondolom nem vagyok egyedül.

Az egész sztori tanulsága számomra az, hogy egyrészt fel kell ismerni ha probléma van, ideig-óráig lehet halogatni a változást, de sokáig semmiképp sem érdemes húzni. Törekedni kell a megoldásra, kisebb-nagyobb lépésekben, aktívnak és proaktívnak kell lenni, tudatosan irányítani a folyamatot. Mielőtt kifolyna az agyatok a sok klisétől amit ebben a posztban felsorakoztattam, mert az enyém már kicsit kezd, leírok pár dolgot amit hosszas átgondolás után elkezdtem megváltoztatni az életemben – van amit már az új év kezdete előtt, van amit azóta, van amit majd a következő hetekben kezdek. Hátha kaptok pár olyan ötletet, ami nektek is jól jöhet!

  1. Első és legfontosabb, hogy tudatosan és értelmesen étkezzek, ebbe beletartozik a sok zöldség, a sok víz, nulla üdítő, sok koffeinmentes tea, itthon készített frissen préselt levek, sovány sonka, túró, rostos ételek fogyasztása. Reggel igyekszem vízzel kezdeni (ezzel mindig problémám volt), zöld teával, zöldséglével, étrendkiegészítő turmixxal, ha mást nem tudok legyűrni. Főzök, nem rendelünk, eldobozolom a maradékot, megesszük másnap. Szedünk vitaminokat.
  2. Elkezdtünk mozogni, együtt járunk edzőterembe, szánunk rá időt a napunkból. Egyetem alatt sokszor éjfélkor mentem le edzeni, Ádám is ugyanezt csinálta, most sem csinálunk belőle problémát, ha akkor esik jól akkor késő este megyünk le. Ha úgy jön ki a lépés akkor reggel. Elkezdtem a súlyzós edzés mellett egy másik programot is, erre majd kitérek részletesebben egy másik bejegyzésben! Ha tehetjük gyalogolunk, lépcsőzünk, igyekszünk kevesebbet autózni.
  3. Többet törődöm az arcom ápolásával, kerestem kozmetikust, hámlasztok, használok pakolásokat. Ezt már tavaly elkezdtem, de szerintem a táplálkozás miatt idén radikálisan változik majd mind a hajam, mind a bőröm minősége. Szeretnék szoláriumba járni (mértékkel, nyilván), bár ebben nagyon rossz voltam mindig, de igyekszem magamra erőltetni, hátha szokássá válik ez is.
  4. Próbálok megértőbb lenni másokkal, nem reagálok azonnal, nem mondom el nyersen a véleményem. Ez egy hosszú folyamat lesz, de kritikus pont a jellememben.
  5. Próbálok rendet tartani magam körül, ha valamit meg kell csinálni itthon akkor nem halogatom napokig, nekiállok azonnal, általában sokkal gyorsabban végzek vele mint azt előzetesen gondoltam, főleg ha együtt csináljuk, beszélgetünk közben.
  6. Próbálok kevesebb időt tölteni a számítógép és a telefon előtt és többet írni papírra, mert néha konkrétan érzem ahogy egyről egyre pusztítja az agysejteket a sok faszság amit online látok – komolyan megfontoltam hogy Facebookról is letörlöm magam, annyira utálok mindent ami ott van.
  7. Próbálok több munkát elvégezni kevesebb idő alatt, nagyon effektíven és összeszedetten dolgozni, hogy több szabadidőm maradjon amit aktív pihenéssel tölthetek. Jegyzetelek, határidőnaplót vezetek, szokásos uncsi dolgok.
  8. Próbálom leküzdeni a repülés iránti emberfeletti félelmem és ezzel együtt úgy önmagában többet utazni, amit nemes egyszerűséggel úgy oldottam meg hogy halogatás helyett előre lefoglaltam pár utat idénre. Ádámmal januárban Berlinbe utazunk munkaügyben, márciusban a Szlovák hegyekbe megyünk kikapcsolódni, májusban nászútra megyünk (titok, hogy hova) majd a testvéreimmel Dublinba repülünk, az év többi része pedig még teljesen szabadon megtölthető hasonlóan szuper programokkal. Egészen biztosan elmegyünk idén is Amszterdamba, Olaszországba, decemberre pedig New Yorkot tűztük ki célpontnak. Stílszerűen ott szeretnénk szilveszterezni, mégiscsak 2020 lesz jövőre. 🙂

Köszönöm nektek hogy 2018-ban is velem tartottatok, remélem hogy 2019 során is sok kedves beszélgetésben lesz részünk itt a blogon, vagy videók alatt, vagy akármelyik online felületen. Szuper volt veletek személyesen is találkozni a tavalyi gardróbvásáron, mindenképp találkozunk idén is. Addig is iratkozzatok fel a hírlevélre hogy ne maradjatok le az új posztokról, és írjátok meg hogy szeretnétek-e több írott tartalmat olvasni tőlem 2019 során!

Remélem számotokra is sok sikert, boldogságot és pozitív változást tartogat ez az év.

xx Tamara

4 Comments

  • Fenyvesi Fanni

    January 6, 2019 at 11:36 pm

    Örök hálám ezért a posztért! ??

    1. tamaralukovics

      January 7, 2019 at 5:09 pm

      ❤️

  • Anonymous

    January 6, 2019 at 10:50 pm

    Hihetetlen inspiráló volt számomra ez a bejegyzés.
    Ősszel én is nagyon túlhajszoltam magam a munkával, december közepére már napról napra “éltem túl”, nem tettem semmit, ami boldoggá tett volna.
    Szerencsére most volt egy 2 hetes tiszta pihenőidőm, nagyon jót tett a szellemi felfrissülés, hozzád hasonlóan én is írtam magamnak egy listát szokásokról, amiket igyekszem követni az év során, hogy mindig motivált, kiegyensúlyozott lehessek, és ne “sokalljak be” egy bizonyos idő után.

    Boldog új évet, sok sikert a változáshoz!

    1. tamaralukovics

      January 7, 2019 at 5:08 pm

      nagyon örülök hogy te is elébe mentél a változásnak, tényleg jobb később mint soha! kívánok neked hasonlóan jókat ❤️

Leave a comment

Your email address will not be published.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés