2020

2010/2020

A szokásosnál is tovább tartott megszülnöm ezt a bejegyzést, hiszen eleinte csak egy évösszegzőt/évtervezőt szerettem volna írni 2019-re reflektálva és 2020-ra készülve, de rá kellett hogy jöjjek, hogy idén ennél sokkal többről van szó. Mégiscsak lezártunk egy egész évtizedet!

Nem vagyok egy spirituális, elmélkedős fajta, nem szoktam meditálni, magamba nézni, sorsfordító gondolatokon őrlődni, de most valahogy mégis elgondolkodtatott az, hogy mekkora változásokon mentem keresztül éppen 2010-ben, és mekkora változások várnak rám 2020-ban. Olyan szép kerek számok, hogy valahogy mégiscsak van jelentőségük.

A napokban épp az Astoria felé tartottam az autómban ülve, közel harminc évesen, terhesen, és bármennyire viccesen is hangzik, egy friss és ropogós Gucci papírzacskóval az ülésen. Azon gondolkodtam, hogy tíz évvel ezelőtt minden egyes napom az Astorián töltöttem, friss érettségivel, elsőéves ELTE-BTK hallgatóként, egy lejárt BKV bérlettel és egy szilánkosra tört telefonnal a zsebemben, nulla tervvel és kilátással. Utáltam az iskolát ahova jártam, utáltam az embereket akik körülvettek, nem bíztam senkiben, nem voltam biztos semmiben. Éppen 18 éves voltam, pont mindennek a küszöbén álltam, elkezdődött a felnőtt életem, fogalmam sem volt hogy mit csináljak, merre menjek, mihez kezdjek. Aztán valahogy mégis teltek az évek, alakultak a dolgok, hoztam rengeteg rossz döntést, hál’istennek néha pár jót is, és végül meg kell hogy mondjam, nem is lehetnék boldogabb hogy így alakult minden.

Az elmúlt tíz év egy tökéletes kerek egész volt az életemben, ami alatt kiszakadtam a biztonságot adó családi közegből, elkezdtem tanulni, utazni, dolgozni, saját lakást bérelni, külföldre költöztem, kerestem önmagam, és végül lett egy új, saját kis családom 2019 végére. Tíz éve teljesen biztosan nem gondoltam volna hogy találok valakit aki úgy szeret engem mint én őt, aki velem szeretne lenni élete végéig, akiben maximálisan megbízhatok és közös lesz minden célunk. Nagyon furcsa elképzelni hogy minden rossz döntés és minden balszerencsés helyzet ide vezetett, pedig tényleg így van! A lehető legszerencsésebb embernek érzem magam hogy van egy szuper támogató családom, mindenki egészséges, mindenki boldog, egy olyan ember lett a férjem akiről évekig azt sem tudtam kicsoda, csak áhítattal nézegettem a képeit, és hamarosan megszületik az első közös gyermekünk is. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet, tényleg. Remélem ezzel a bejegyzéssel kicsit inspirálhatlak titeket, ha úgy érzitek 2019 nem volt a ti évetek.

Mivel sokszor úgy érzem hogy elég felületes dolgokat láttok csak belőlem, arra gondoltam, mesélek nektek az elmúlt évtizedről, megosztom veletek a jót és a rosszat is, hiszen erre van ez a platform! Készüljetek, hosszú bejegyzés lesz, nem is biztos hogy feltétlen izgalmas, de próbáltam nagyon őszintén megfogalmazni. Ragadjatok meg egy kávét és indulhat a sztori!

 


Számomra mindig a páros évek hozták az igazán pozitív változásokat, a páratlan éveket sosem szerettem és általában elvből el is utasítottam – így tíz év távlatából tulajdonképpen kijelenthetem hogy általában csak átevickéltem rajtuk. Nem tudom miért, lehet hogy csak véletlen egybeesés, lehet hogy valami furcsa rigolya, de tényleg mindig így volt. 2011 volt szerintem a mélypontok mélypontja, borzasztóan elégedetlen voltam mind saját magammal, mind a környezetemmel, mind azzal amerre az életem haladt. Úgy éreztem mindenki csak kihasznál, nem találtam sehol a helyem, a régi barátaim közül mindenki szétszéledt különféle egyetemekre, az új barátaimban még egyáltalán nem bíztam annyira, hogy el tudjam engedni magam a közelükben. Utáltam az egyetemet, utáltam a tanáraimat, utáltam hogy nincs semmi pénzem, utáltam mindent. A legjobban talán azt a tehetetlenséget utáltam amit magamban éreztem, hogy egyszerűen nem halad semerre az életem.

Aztán 2012-ben gondoltam egyet és leléptem! Már nem mintha ez egy általánosan megfogadandó tanács lenne, ne értsetek félre, de nekem szuperül működött. Soha jobb dolog nem is történhetett volna velem, mint egyedül nekivágni a nagyvilágnak és elköltözni a teljesen ismeretlenbe. Sokszor szoktátok kérdezni hogy miért pont Dániába költöztem, él-e ott valakim, kit ismertem, hogy kerültem oda. Nem él ott senkim, nem ismertem senkit, pusztán egy korábban kint élő barátnőm ajánlotta nekem az egyetemet, megtetszett, felvételiztem és felvettek. Semmilyen személyes kötődésem nem volt az országhoz, sem senkihez aki ott él, nem fizettek a szüleim azért hogy bekerüljek az iskolába (Skandináviában ingyenes a felsőoktatás), nem kellett hozzá semmiféle kapcsolati tőke. Nem segített senki szállást vagy munkát találni, bár a barátnőm megtett mindent, de ő akkor már nem ott élt sajnos, így nem tudott beajánlani sehova. Nem volt kitaposva az ösvény, pedig úgy veszem észre sajnos sokan erre szoktak számítani mikor hasonló terveket szövögetnek. Nem így működik, meg kellett dolgozni tényleg mindenért, mégis SZUPER volt az egész, életem legszebb és legszabadabb időszaka! Teljesen saját magamért feleltem, rengeteg új embert és egy egész új kultúrát megismerhettem, egy felfoghatatlanul biztonságos társadalomban éltem ahol minden szervezett és rendszerezett, de a legfontosabb mégis az volt hogy gyakorlatilag nulláról felépíthettem a SAJÁT életem. A saját étkezési, bevásárlási, sportolási szokásaim, a saját tanrendem és munkarendem, a saját szociális hálóm, a saját mindenem. Szóval számomra 2012 volt az évek éve.

2013 viharos és szomorú év volt – véget ért egy tökéletesnek induló, de végül kudarcba fulladt kapcsolatom, ami 2012 elején kezdődött és Dániába is velem tartott. Bár nem együtt költöztünk ki, mégis kijött utánam és megpróbált ő is új életet kezdeni, de sajnos inkább kevesebb mint több sikerrel. Papíron minden rendben volt, remek iskola, szuper lakás, új lehetőségek, de valahogy mégsem működött semmi. Így visszagondolva még tényleg fiatalok voltunk, nagyjából semmiben sem egyezett a személyiségünk, ezt még tetézte pár váratlan fordulat, és kész is volt a katasztrófa – szomorú vagyok hogy elvettünk egymástól lehetőségeket, és nyilvánvalóan sosem illettünk össze, de én úgy emlékszem hogy akkor nagyon szerettük egymást, és végül is ez volt a fontos.

2014 megint csak új lehetőségeket hozott – költözések, új kapcsolat, új város, új barátok, új minden. Egy extra adag lendület, nagy sikerek a munkámban, az első diplomám, kívül-belül teljes harmónia, nagyjából ezzel tudnám jellemezni. Szerintem ekkorra tetőzött a függetlenségem, tényleg úgy utazgattam országból országba mintha csak a vonatra pattannék fel, nem érdekelt senki és semmi, amíg a családommal és a közeli barátaimmal minden rendben volt, mentem amerre láttam. Ekkor már simán volt hogy nyárra is hazajöttem öt hétre, fesztiváloztam, nyaraltunk, minden ami az utamba került. Talán a második tinikorom éltem, nem tudom, de arra emlékszem hogy hatalmas szabadságként éltem meg az anyagi függetlenségem, ami szerintem erre az évre alakult ki annyira, hogy már nem kellett kuporgatnom semmire. Bár nyilván nem a legfontosabb tényező az életben, de sokat adott ahhoz, hogy merjem azt csinálni amit éppen szeretnék. És megvettem az első designer táskám! 😀

2015 megint nehezebb év volt, egyrészt visszamentem az egyetemre elkezdeni a második diplomám, ez lekötötte sokkal több időm mint amire számítottam, mellette be kellett hogy fejezzem a dán nyelviskolát is, de nyilván dolgoztam is folyamatosan. A saját vállalkozás előnyei tényleg megszámlálhatatlanok, de ugyanakkor kihangsúlyoznám hogy ha nem dolgozol, nem is keresel pénzt, és ez az én szakterületemen hatványozottan így volt, hiszen egy kozmetikát üzemeltettem, aminek ha becsuktam az ajtaját akkor nulla forintot hozott, egészen addig míg újra ki nem nyitottam. Nem is emlékszem, hogy utaztam-e bárhova 2015-ben, de szerintem maximum csak haza, de haza is ritkán. Mondanom sem kell hogy ez a kapcsolatom is hanyatlásnak indult (hogy enyhén fogalmazzak), és mivel itt már nehezítő tényező volt a közösen bérelt lakás, közös bútorok, számlák és meglehetősen ellentétes érdekek, nagyon-nagyon nehezen sikerült véget vetni a dolognak. Szenvedős év volt, de mondjuk koránt sem annyira mint néhány előző, így könnyedebben lábaltam már ki belőle, nem döntött le annyira a lábamról a helyzet, hiszen nagyjából tudtam hogy ki vagyok és mit akarok.

2016 alapozta meg gyakorlatilag a mostani életem – ekkor határoztam el hogy az egyetem utolsó fél évére hazaköltözöm, és utána meglátom mi lesz. Januártól ezerrel pörögtem, tényleg semmi más nem létezett csak munka és utazás, minden utolsó percet és lehetőséget kihasználtam hogy mindenhova elmenjek, mindent lássak. Bejártam Európát, megismertem még több új embert, rengeteg időt töltöttem Koppenhágában, rengeteget bicikliztem, kirándultam, nagyon boldog és szabad voltam. Januártól májusig már haza sem látogattam, minden szabadidőm utazásra és munkára fordítottam, hogy biztos alapokkal és jó élményekkel, kiegyensúlyozottan térjek haza. Abban biztos voltam hogy a kultúrsokk sokkal jobban fog érinteni mikor hazaköltözöm mint mikor kikerültem Dániába – nem véletlenül mentem el itthonról annak idején. De már nagyon hiányzott a családom és úgy éreztem ki is éltem magam az elmúlt években, így összepakoltam minden cuccom és távoztak szépen egy kisteherautóban. Az egyetemi képzés véget ért májusban, az utolsó vizsgáimat már megcsinálhattam itthonról Skype-on, így májusban kilőttem Dániából és vissza sem néztem. A sors iróniája, hogy pont ekkor írt nekem először egy üzenetet Ádám, akivel előtte egyáltalán nem ismertük egymást, csak látásból az internetről, meg hát jó pár közös ismerősünk volt. Az elmúlt években én annyira saját magammal és az engem körülvevő világgal voltam elfoglalva hogy nem is követtem nyomon senki életét az otthoniak közül, így sem róla sem az akkori közös ismerőseinkről nem tudtam épp semmit, szóval borzasztó izgalmas időszak következett. 0-24 beszélgettünk, és nagyon vicces hogy ez pont a hazaköltözésem előtt két héttel kezdődött el, pedig nyilván fogalma sem volt róla hogy épp most költözöm vissza. Ha ez nem a sors, akkor nem tudom mi 🙂

Az év további része már együtt telt el, augusztusban gyakorlatilag összeköltöztünk, 2016 második felétől kezdve együtt élünk. Nem is részletezem innentől kezdve, hiszen 2017 elejétől már ti is részesei voltatok a dolognak gyakorlatilag, nagyjából nyomon követhető az életünk minden fontosabb mozzanata. 2017 munka terén tartogatott számomra kihívásokat, nagyon nehéz volt itthon beilleszkednem, nyilván rengeteg dolog előtört ami kiváltó oka volt annak, hogy anno elköltözzek. Itt még épp a szakmai gyakorlatom is csináltam, mellette meg kellett írnom a szakdolgozatom is, illetve ebben az évben utaztam ki Dániába megvédeni azt és lediplomázni, ahova sajnos sem Ádám, sem senki a családból nem tudott velem tartani. Nem tudom van-e köztetek valaki akinek SENKI nem volt ott a szerettei közül a diplomaosztóján, de nekem meglehetősen szürreális élmény volt. Egyetlen Dániában élő barátnőm kísért el, szóval végérvényében ketten egy tök jó napot töltöttünk el együtt. 😀

Ekkor még bizonytalan voltam a blogolásban, vlogolásban is, nem volt előttem pozitív példa, nem voltam benne biztos hogy megéri belefektetni ezt a rengeteg időt és energiát. Nem volt még kellő felszerelésem, nem ismertem senkit aki segíteni tudott, nem volt sem anyagi, sem szó szerinti mozgásterem, hiszen egy 39 négyzetméteres lakásban éltünk ketten három macskával, rengeteg cuccal, nem volt videós sarkom, vagy bármihez elegendő helyem. 2018 egy pozitívabb év volt munka terén is, már sokkal szabadabban mozogtam anyagilag is, megvettük az eső közös lakásunkat, ami nyilván hatalmas boldogság volt. Lettek új munkáim, új munkakapcsolataim, és a blog is beindult annyira hogy egyértelműen megérje foglalkozni vele. Ráadásul Ádám eljegyzett! Az volt életem eddigi legboldogabb napja, sírni tudnék mindig, ha rá gondolok. Na jó, már azért erős a mezőny, mert mikor először hallottuk a baba szívverését az leírhatatlan élmény volt, de még azért várok az érzelgős anyuka-témákkal legalább a gyermek születéséig. 😀

2019 ismét egy bonyolult év volt, nem is ment kifejezetten gördülékenyen – megszenvedtünk munkaügyileg itt is keményen, de hát kellett nekünk megint valami újba belevágni. Ilyen, mikor az ember nem tud nyugodtan megmaradni. 🙂 Persze rengeteg szuper dolog történt 2019 során – kezdve azzal hogy összeházasodtunk, rengeteget utaztunk, gyönyörű helyeken jártam Ádámmal és pár sajtóútnak köszönhetően egyedül is, és hát megtudtuk hogy hamarosan szülők lehetünk. Őszintén nem panaszkodom – a rengeteg (és sokszor feleslegesen sok) munkát, és pár egészségügyi problémát leszámítva egyébként tényleg szuper év volt, nem cserélném el semmire. Örömmel hagyom magam mögött, hogy 2020-ban egy sokkal kiegyensúlyozottabb önmagam lehessek, de kellett ez a 2019 ahhoz, hogy az idei év megint igazán pozitív legyen.

Most pedig pár összegző gondolat a jövő évről, ha már voltatok ennyire kitartóak hogy végigolvassátok ezt a novellát:

Idén természetesen minden erőmmel a családunkra és az anyaságra fogok fókuszálni, de talán ismertek már annyira hogy megőrülnék folyamatosan a négy fal között ülve, így nem fogom abbahagyni a munkát sem. 🙂 Az utazásokból kicsit visszaveszünk, érthető okokból, bár ez nem azt jelenti hogy nem szeretnék idén is eljutni pár szép helyre, maximum majd közelebbiekre. Nagyon fontosnak tartom továbbra is a kikapcsolódást, és aki tavaly is itt volt már az tudja hogy ez volt a legnagyobb tavalyi újévi fogadalmam: elhatároztam hogy 2019-ben minden hónapban elutazunk valahova, ami egyébként majdnem maradéktalanul sikerült is! 2020-ra természetesen a babavárás mellett nincsenek ilyen ambícióim, de nem is vágyom rá most annyira.

Amit mindenképp szeretnék, az az, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott, tiszta és felkészült környezetbe szülessen a gyermekünk, úgyhogy mind magamon, mind a lakáson dolgozni szeretnék június elejéig, ugyanis akkorra várjuk őt. Szeretnénk kicsinosítani a babaszobát (festés, parketta, függöny, bútorok), megválni rengeteg felesleges vagy nem használt tárgytól otthon (mégiscsak három ember dolgai kell hogy elférjenek ezentúl), még nagyobb rendszert és tisztaságot vinni a hétköznapokba, helyet találni mindennek, kiszelektálni ami nem szükséges.

Szeretném továbbra sem abbahagyni a sportolást (2019-ben nagyon szépen tartottam ezt, de az első trimeszterben egy élőhalott voltam, egyszerűen pár óránként elaludtam, így nagyon háttérbe szorult a sport), szeretnék aktív és csinos anyuka lenni, de szerintem ez érthető.

Ezen kívül sok kifejezett célom vagy elvárásom nincs magammal szemben, egyszerűen szeretnék összességében még egyel rendszerezettebb, összeszedettebb, átgondoltabb lenni, hogy megkönnyítsem a saját helyzetem, ha már hárman leszünk. Ebből kifolyólag pedig minél jobban szeretném rendszerezni a munkám is, és szeretnék minél effektívebben minél több tartalmat gyártani nektek, hogy időm is maradjon, de a mennyiség se csökkenjen. Azt már mondtam december végén, hogy szeretnék több spontán jellegű tartalmat megosztani, szeretnék többet blogolni, szeretnék Pinteresten is aktív lenni, hogy egy teljes egész kreatív hálóm legyen. És közben nagyon remélem hogy nektek is tetszeni fog ez a vonal, bár őszintén szólva ha ketten olvasnátok, én akkor is szívesen írnék. 🙂 De rendkívül felemelő érzés, hogy több ezren kíváncsiak vagytok a tartalmaimra, és higgyétek el – szoktam néha nézelődni – bátran kijelenthetem hogy fenomenális nézőközönségem van másokéhoz képest. És ez nem engem dicsér, hanem titeket. 🙂

 

Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben, egészségben gazdag új évet!

 

68 hozzászólás

  • Reply vicus január 23, 2020 at 3:24 du.

    Szia Tamara!
    Én azt szeretném kérdezni, hogy mikor 16′-ban bejártad Európát, akkor azt egyedül tetted? Valamiért nekem azt sugallja az írásod, én sokszor kacérkodok a gondolattal, hogy egyedül utazzak el valahova, de félek tőle, és a végén mindig maradok itthon.

    • Reply tamaralukovics január 24, 2020 at 2:18 du.

      huh hát sokszor utaztam egyedül is, úgy, barátokhoz mentem, de volt hogy egy barátommal mentünk az ő ismerőséhez, vagy csak random egy várost megnézni, stb. és persze a családommal is utaztam, illetve voltak az egyetemmel tanulmányi kirándulások is. olyan szerintem nem volt egyszer sem hogy konkrétan egyedül mentem volna valahova és teljesen egyedül töltöttem volna időt ott, mindig vagy meglátogattam valakit, vagy valaki mással mentem, vagy volt ismerősöm az adott helyen, és maximum nap közben voltam egyedül.

      de van olyan barátnőm aki rendszeresen utazik egyedül és imádja! ma már én nem mennék nyilván Ádám miatt egyedül sehova, mert egyszerűen hiányozna, de régen nem tartottam volna abszolút elképzelhetetlennek, ha úgy hozza az élet. csak valahogy mindig volt valaki aki szívesen jött velem, vagy én mentem szívesen vele, vagy valaki akit már rég nem láttam és szívesen meglátogattam volna!

  • Reply Kinga január 20, 2020 at 1:43 de.

    Az az igazság, hogy ezen a gyönyörű évtized összegzőn én bizony elsírtam magam. Egyrészt fantasztikusan írsz, le a kalappal, másrészt pedig annyira át tudtam érezni a negatív évekhez fűződő élményeidet, hogy az tényleg hihetetlen. Őszintén annyira örülök, hogy a végén minden jóra fordult nálatok, még szebb éveket kívánok Neked és a szeretteidnek. Nagyon köszönöm, hogy ilyen hiteles és őszinte példát mutatsz. ❤️ Sokkal nagyobb motiváció vagy az olvasóidnak, mint gondolod!

    • Reply tamaralukovics január 24, 2020 at 2:08 du.

      nagyon kedves vagy, köszönöm és viszont kívánom!!

  • Reply Brigi január 14, 2020 at 2:30 du.

    Hogy én miért még csak most kezdtem el olvasni a blogodat… nem is értem?!
    Egy ideje már figyellek a Youtubon és Instagramon, de az írásaidat még nem olvastam, pedig nagyon jók! 🙂
    Inspiráló vagy és hasonlít valamennyire a látásmódunk (ráadásul a szerelmeinket is Ádámnak hívják).
    A tegnapi videót például annyira megragadott, hogy azt álmodtam én is kisbabát várok. :))

    • Reply tamaralukovics január 24, 2020 at 11:47 de.

      nagyon örülök hogy itt vagy!! 🙂

  • Reply Nagy Fanni január 13, 2020 at 9:28 de.

    Nagyon jó volt ezt olvasni, hatalmas erőt tudsz adni az embereknek a kitartásoddal és azzal, hogy őszintén beszélsz mindenről. Imádom a tartalmaid minden platformon! Gratulálok és boldog babavárást kívánok!

    • Reply tamaralukovics január 24, 2020 at 11:16 de.

      nagyon örülök, köszönjük szépen!!

  • Reply Névtelen január 11, 2020 at 1:18 de.

    Gratulálok és nagyon boldog babavárást kívánok nektek Ádámmal!! 🙂 És… amely mondat ismét bizonyítja, hogy hiteles és őszinte vagy, és ezért kedvelünk ismeretlenül is (szerintem): “bár őszintén szólva ha ketten olvasnátok, én akkor is szívesen írnék. 🙂”

    • Reply tamaralukovics január 13, 2020 at 12:46 de.

      nagyon szepen koszonjuk! 🙂

  • Reply Réka január 9, 2020 at 9:45 du.

    Annyira jó volt ezt olvasni, főleg, hogy akármilyen hülyén hangzik ez, de amikor rábukkantam a csatornádra youtube-on, rögtön szembetűnt, hogy van pár párhuzam közöttünk: én is otthagytam az ELTE-BTK-t (ugye jól tudom, hogy anglisztikás voltál? na, én is :D) és leléptem Skandináviába. Most kicsit ott tartok, ahogyan a 2013-as évedet leírtad, papíron minden jó, és boldognak kéne lennem, de a tavalyi év egy nagy vergődés volt, és szerintem még egy ideig elvergődök magamban 🙂 annyira jó, hogy megosztod ezt, mert nagyon könnyű akárki online jelentlétéből azt levenni, hogy nemcsak tökéletes az életük, hanem mindig is az volt és egyenes út vezetett oda, ahol most vannak, és akármennyire is tudja az ember, hogy ez nem így van, egy rosszabb időszakban azért ez képes még nagyobb negativitást szülni. Szóval csodálom az őszinteségedet, és köszönöm, mert ez adott most egy löketet, hogy kicsit megnyugodjak, mert ha neked sikerült, akkor nekem is majd kialakul minden 🙂 nagyon boldog évet és évtizedet kívánok neked és nektek, sok boldogságot és erőt a babázáshoz! <3

    • Reply tamaralukovics január 10, 2020 at 11:23 de.

      igen, anglisztikára jártam én is! 🙂 abszolút egyetértek, szerintem is rettentő félrevezető az, hogy mit látunk a másikból online, de valahogy mégis természetesnek tartom azt is hogy senki nem a szomorú, lehangoló vagy éppen kellemetlen/gáz dolgokat osztogatja meg magáról, ez egy természetes emberi tulajdonság, ha valami rossz az életedben azt minek reklámozd, hangsúlyozd ki még jobban, minek kürtöld világgá, attól nem fogod jól érezni magad. ha pedig boldog vagy, minden pozitív, akkor sokkal hajlandóbb vagy megosztani, büszke vagy rá, magabiztos vagy, stb. tök természetes és ezzel szerintem abszolút nincs is semmi gond, egészen addig míg nem csinálsz úgy, mintha te tényleg tökéletes lennél és minden hibátlan lenne az életedben. valahogy szerintem érdemes megtalálni azt az egyensúlyt, hogy olyat is megossz amire nem vagy annyira büszke, de ne is legyen túl negatív és lehangoló az oldalad. (én legalábbis azt sem szeretem ha valaki folyton csak szenved és panaszkodik). de szerintem rengeteg pozitív példa van erre manapság már, egyre többen felismerik hogy valamilyen formában meg lehet osztani a rosszat is, és ez tök jó!

      neked pedig kívánok sok erőt és kitartást a jövőre nézve, ebből a pár sorból ítélve nem gondolnám hogy nagy a gond 😉

  • Reply Laczo Alexandra január 9, 2020 at 8:23 du.

    Annyira jó volt ezt olvasni! ❤️

    • Reply tamaralukovics január 10, 2020 at 11:18 de.

      nagyon örülök hogy tetszett!! 🙂

  • Reply Amii💕 január 9, 2020 at 12:14 du.

    Gratulalok😙😙😙

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 2:10 du.

      köszönjük szépen! 🙂

  • Reply Névtelen január 9, 2020 at 8:49 de.

    ❤❤❤❤❤

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:51 de.

  • Reply Erika január 8, 2020 at 11:53 du.

    Szép történetedet olvasva és vlogjaidat követve egyértelmûen látszik milyen biztonságot hozott életedbe Ádám. A kapcsolatotokban érezhetô az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, mindezek stabil alapot adnak mindkettôtök tehetségének kibontakozásához is.
    Nagyon köszönöm munkádat, ezâltal megmutattad sokunknak kiegyensúlyozott családi életeteket. Szerencsésnek érzem, hogy a modern média segítségével megismerhettem egy ilyen pozitív személyiséget, mint amilyen te vagy.
    Kívánom következzenek életetekben rigolyáktól mentes páratlan évek is bôséggel!

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:51 de.

      nagyon kedves, köszönöm 🙂 örülök hogy itt vagy és olvasod/nézed a tartalmakat, nagyon szeretem hallani hogy van akit leköt és érdekel amit csinálok. abszolút ezért van csak értelme. 🙂 viszont kívánok minden jót neked!

    • Reply Rita január 14, 2020 at 3:56 du.

      Sok boldogságot kívánok nektek!
      Ez egy szuper új élethelyzet lesz nektek, tele nehéz feladatokkal, de megéri🙂 az én kisfiam most lesz 1 éves ❤️ Csodás dolog ez, és addig el sem tudja képzelni az ember amíg nem éli át.

    • Reply Betti január 15, 2020 at 9:22 du.

      Szia Tamara!☺️
      Éppen választás előtt állok, döntenem kell hogy továbbtanuljak-e vagy pedig nem. Kéttannyelvű iskolába járok szóval nem lenne gond a pontokkal azonban úgy érzem nem a főiskolán vagy egyetemen van a helyem. Azonban sajnos ugy erzem ez lenne a kotelezo es senki nem nezi jo szemmel hogy kormosnek szeretnek menni. Neked hogy sikerült megtalálnod a hivatásodat? Hogy sikerült rájönni hogy mit is szeretnél valójàban csinálni?☺️
      Gratulalok a babához!❤️

      • Reply tamaralukovics január 24, 2020 at 11:56 de.

        teljesen megértelek! én is úgy éreztem és érzem a mai napig hogy társadalmi elvárás, ugyanakkor ÉN személy szerint örülök hogy tovább tanultam, egyrészt olyan élményekből maradtam volna az egyetemi évek alatt amit nem lehet már utána pótolni, mert tökre nem ugyanaz 28 évesen mint 18 évesen átélni ezeket, illetve nyilván sok tudást is szereztem, mellette pedig rengeteg tapasztalatot különféle embertípusokkal. én tudom magamról, hogy örökre bántam volna ha kihagyom, és utólag próbálnék változtatni rajta, nem hiszem hogy el tudnám fogadni hogy nincs diplomám pedig képes lennék rá hogy megcsináljam. de abszolút úgy gondolom hogy ez embertípus kérdése, én szeretek bizonyítani magamnak és a családomnak is, még akkor is ha nem mindig van értelme. nyilván az oktatásnak mindig van, de érted.

        VISZONT nekem nem volt kifejezett elképzelésem arról hogy mi szeretnék lenni és mit szeretnék csinálni, tehát biztos vagyok benne hogy ha én határozottan divattervező, zenész, vagy séf szerettem volna lenni, akkor azt a hivatást űzöm és nem érdekel az egyetem, sem az hogy mások mit várnak el. úgyhogy ha úgy érzed te megtaláltad a hivatásod és tényleg csak ez érdekel, akkor hallgass a szívedre! szóval ne másra, ne rám, csak saját magadra.

  • Reply Oláh Henrietta január 8, 2020 at 11:42 du.

    Kedves Tamara,

    Szerintem szuper vagy és kortalan, ami számomra azt jelenti hogy bármely korosztály megtalálhatja benned amit keres. Humor, ész, kitartás, inspiráció, szuper jó a személyiséged, ritka a mai világban, pont ebben rejlik a különlegességed. Számomra egy nagyon pozitív dolog, hogy te amolyan jég hátán is megélsz típus vagy és nagyon önazonos, ez abszolút sugárzik belőled. Nagyon szeretem a videóid, megnyugtató a hangod biztosan a pici babád is biztosan azonnal megnyugszik majd tőle.

    Maradj mindig ilyen szuper és különleges. (egy csendes de régi néződ, két gyermekes anyuka- ebben semmi különleges nincs csak azért írom hogy lásd nemcsak egyféle korosztály kedvel téged😊)

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:50 de.

      szia, nagyon köszönöm hogy leírtad a véleményed, jól esik! haha, anyukámmal mindig ezen nevetünk, tényleg mindketten ‘a jég hátán is’ típusok vagyunk, ezt maximálisan neki köszönhetem! köszönöm hogy itt vagy, nagyon sokat jelent mindig mikor ilyen hasznos és kedves hozzászólásokat kapok!

  • Reply MihaReni január 8, 2020 at 11:27 du.

    Nagyon sok erőt adtál most nekem ezzel az írással. Ha minden igaz, júliusban végzem a tanulmányaimmal, és kissé reményvesztett vagyok mostanság, főleg, hogy lassan 24 leszek. Viszont ezt most jól esett elolvasni, kívánom a legjobbakat! Megérdemlitek 🙂

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:47 de.

      huu, akkor hajrá hajrá, sok sikert és kitartást neked! a 24 még semmi, hidd el 😀 én sem hittem, de már 28 évesen is látom, hogy mennyit számít ez a négy év is akár. pörögj maximum lángon, még nagyon sok időd van!

  • Reply Viki január 8, 2020 at 11:06 du.

    Szia Tamara,
    Sosem szoktam kommenteket írosgatni,de nagyon inspiráló személyiséged van.Te vagy az egyetlen aki megfogott.Köszönöm,hogy megosztottad velünk a kis novelládat 🙂 Azt hiszem erőt adsz sok embernek és reményt,hogy teljesítsük a célunkat és ne elégedjünk meg a szürke hétköznapokkal amik csak úgy eltelnek.Nagyon örülök a boldogsagotoknak és legyen ez a legszebb évetek! Csoda baba lesz!❤ Remélem sokáig megosztod velünk az életeteket! Öröm nézni! 🙂
    A legjobbakat!

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:46 de.

      nagyon örülök hogy tetszett! ahogy írod, szerintem is ez a legfontosabb és ebbe a ‘hibába’ esik bele gyakran az ember, hogy csak úgy hagyja eltelni a hétköznapokat. én is rengetegszer hagyom! pár havonta emlékeztesd magad, hogy nem szabad, ennél sokkal értékesebb minden napunk.

  • Reply Timi január 8, 2020 at 10:31 du.

    Olyan jó volt ezeket a sorokat olvasni ♥️ Inspiráló gondolatok ♥️

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:44 de.

      nagyon örülök!! 🙂

  • Reply Jucus január 8, 2020 at 10:15 du.

    Kedves Tamara!
    Ha már a novelláknál tartunk…
    Szeretnék veled megosztani pár gondolatot. Sosem voltam az a típus, aki kíváncsi volt számára idegen emberek gondolataira, mindennapjaira, így 1,5 percnél tovább nem nagyon jutottam hasonló témájú videóknál, mint amilyeneket te is csinálsz. Úgy gondoltam, kellő önismerettel és elégedettséggel rendelkezem, nem voltam kíváncsi más mit csinál, hogy éli az életét, és biztos voltam abban, hogy nem fogom senki videóit nézni, huzamosabb ideig főleg.
    Nem néztem vlogokat és nem olvastam blogokat. Pláne nem írtam hozzájuk kommentet. Semmihez nem írok kommentet.
    Aztán valahogy rád találtam Youtube-on és most éppen kommentet írok.
    Csak szeretném megköszönni, hogy ilyen hiteles, őszinte, intelligens és inspiráló személyiség vagy – valószínűleg ennek a kombinációnak tudható be a követőid milyensége.
    Szóval köszi, hogy itt vagy!
    Teljesüljön továbbra is minden álmod és boldog babavárást kívánok nektek!✨

    • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:43 de.

      teljesen megértem a gondolataidat! alapvetően én is úgy gondolom hogy kellő önismerettel rendelkezem, megvagyok szuperül a saját világomban (ezért nem is követek pl. pletykacsatornákat, direkt megosztó, botrányos személyeket semmilyen platformon), de szerintem tök szuper dolog néha mástól inspirálódni, új ötleteket vagy látásmódot szerezni. nyilván ez tök egyéni dolog hogy ki és mi van rád ilyen hatással, illetve nekem is volt akit régebben néztem de már nem érzem aktuálisnak, vagy fordítva, szóval szerintem nincs abban semmi gáz vagy kellemetlen ha 1-2 ember videóit figyelemmel követed 🙂 örülök hogy neked én pont beletartozom ebbe a szűk kis keresztmetszetbe, tényleg nagyon jól esik!

  • Reply Szilvi január 8, 2020 at 9:34 du.

    💕 Minden elismerésem a tiéd, a kitartásodért, és azért amilyen vagy! Legyen ez az egyik legszebb évetek! ☺️

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:48 du.

      köszönöm és viszont kívánom!

  • Reply Alexandra január 8, 2020 at 9:31 du.

    Az év utolsó napján azt írtad, az egy nagyon szomorú nap volt… Miért?

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:47 du.

      mert az volt 🙂

  • Reply Regi január 8, 2020 at 9:25 du.

    Tamara, annyira csodálatos vagy! Hihetetlen jó volt ezt a bejegyzést olvasni, órákig tudtam volna. Nagyon örülök, hogy 2017-ben rádtaláltam, azóta te vagy számomra a leginspirálóbb ember a közösségi médiában. Köszönöm, hogy vagy és hogy évről-évre minél izgalmasabb és minőségibb tartalmakon dolgozol!❤️ Gratulálok a babához és minden elért sikerednek!

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:47 du.

      nagyon szuper ezt hallani, örülök hogy így látod!! 🙂

    • Reply Petra január 9, 2020 at 11:58 de.

      Köszönöm Neked ezeket a sorokat.❤️

  • Reply ANNA január 8, 2020 at 9:22 du.

    Annak ellenére, hogy a stílusunk teljesen különböző, örülök, hogy elolvastam ezt az írásod is! 🙂 Pont most érettségizek, és a te helyzetedhez eltérően, tudom hova szeretnék továbbtanulni és hol szeretném magam látni 10 év múlva. Nagy céljaim vannak már most kitűzve, de most már tudom, hogyha valami nem úgy sikerül ahogy elterveztem, nem baj, majd jön magától aminek jönnie kell és később lehet pont ezekért leszek a leghálásabb. Motiváló volt az írásod, köszi szépen! ❤️ Sok sikert a továbbiakban is, Tamara! ❤️

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:47 du.

      nagy célok mindig vannak, csak nem mindig úgy sikerül mint ahogy az ember eltervezte. ahogy mondod: az a fontos, hogy mindig legyen új terved, ha az előző nem sikerülne! sok szerencsét és kitartást neked!!

    • Reply Ingrid január 8, 2020 at 11:04 du.

      Én csak egy éve követlek de annyira különleges vagy , inspirálnak a videóid. Nekem egy 1,5 éves vegyes ikerpárom van, a kislányom ha meglátja a cicákat a felvételeken mindig mosolyog és sikoltozik örömében. Boldog nyugodt babavárást , mindig hallgass az első megérzéseidre ha elbizonytalanodsz.puszi 🖤

      • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:45 de.

        jaj de szuper, nem semmi lehet ikrekkel az élet, minden elismerésem!!

    • Reply Katica január 9, 2020 at 12:31 du.

      Szia Tamara!

      Sosem kommenteltem még egyetlen platformodon sem, de 2017 óta követem a munkásságod és most mikor meg láttam instagramon a képet, amin bejelentetted a várandósságod, úgy éreztem gratulálnom kell, hiszen a közvetlen videóid alapján tökre olyan mintha személyesen is ismernélek. 😀 Te vagy a legemberibb youtuber/influenszer a magyar szférában, esténként kisebb öröm az értesítés az új videóidról. Gratulálok a babához, sok boldogságot Nektek! 😊

      • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 2:10 du.

        aranyos vagy hogy ennek ellenére írtál, nagyon szépen köszönjük!! <3

  • Reply Evelin január 8, 2020 at 8:32 du.

    Egyszerűen imádlak! Elképesztően motivál az életed, tapasztalataid.. minden. Csak így tovább!

    Boldog új évet nektek!

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:19 du.

      nagyon kedves, köszönöm!!

  • Reply Harangozó Krisztina január 8, 2020 at 8:28 du.

    Nagyon tetszett az utóbbi blogbejegyzés❤️Örülök,hogy kicsit személyesebb dolgokat is megosztottál velünk!
    További szépeket kívánok neked!

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:17 du.

      nagyon köszönöm hogy elolvastad! 🙂

  • Reply Niki január 8, 2020 at 8:24 du.

    Csodálatos vagy!🤩 Továbbra is minden jót, egészségben gazdag éveket kívánok nektek!

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:14 du.

      nagyon szépen köszönjük!!!

      • Reply Aliz január 9, 2020 at 12:12 du.

        Szia Tamara!
        Szuper volt ez a kis összefoglaló rólad az eddigi utadról. Simán olvastam volna mèg olyan jó volt 😊👍 Nagyon pèldaèrtèkű az akaraterőd, kitartásod, a hozzáállásod a munkához, családhoz, az egèsz èlethez 😊👍. Kívánom, hogy ez az új èv teljen úgy ahogy szeretnéd. Sikerüljön minden amit terveztèl ès persze a babavárásod legyen könnyű és örömmel teli. Sok-sok boldog ès szerelmes napot nektek ❤️

        • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 2:07 du.

          nagyon szépen köszönöm!!! 🙂

  • Reply Maja január 8, 2020 at 8:12 du.

    Kedves Tamara!

    Noha még csak egy 14 éves leányzó vagyok, úgy éreztem írnék Neked pár sorban.
    Igazán inspiráló és motiváló vagy számomra.
    Te vagy az egyetlen, akit nézek és követek YouTube-on és egyéb platformokon. Ez mind azért van, mert a Te tartalmadban találtam meg azt, amit máséban nem. Őszinteség, intelligencia, SZÓKINCS (ami nagy szó a mai világban) és még sorolhatnám.
    Így a végére már csak annyit, hogy nagyon boldog új évet kívánok nektek! Te pedig pihenj sokat, és élvezd az anyaságot!
    Puszi! ❤️

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:14 du.

      nagyon köszönöm a kedves szavakat, örülök hogy itt vagy ❤️

  • Reply AG január 8, 2020 at 7:32 du.

    Kedves Tamara! Ez a bejegyzés nagyon jól sikerült, szinte végigizgultam, hogy mi fog történni; ehhez és a születendő gyermeketekhez is szívből gratulálok!
    Az Élet minden szépségét és örömét kívánom Neked és a Családodnak is!💖

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:11 du.

      nagyon köszönöm!!!

  • Reply Nagy Vivi január 8, 2020 at 7:26 du.

    Köszönjük, hogy megosztottad velünk ezeket az élményeket/gondolatokat. Nagyon szeretem olvasni a blog bejegyzéseidet, mindig annyira összeszedettek, és igényesek. Bár ez elmondható minden tartalmadról instagramon illetve youtubeon is.

    ui: Annyira de nagyon egymáshoz passzoló páros vagytok Ádámmal, még így ismeretlenül is tiszta szívemből örültem a gólyahírnek,biztos vagyok benne, hogy csoda baba lesz, ti pedig iszonyat menő szülők.Boldog babavárást kívánok! Jó egészséget!
    Üdv.: Nagy Vivi 🖤

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:11 du.

      nagyon szépen köszönjük 🙂

  • Reply Niki január 8, 2020 at 7:26 du.

    awww🥺 jó volt ezeket a sorokat olvasni🖤motiváló látni, hogy a kezdeti céltalanságból és kilátástalanságból az évek alatt király élmények és dolgok alakultak😊 kívánom, hogy 2020 mégcsodásabb legyen mint bármelyik eddigi ( páros) éved!✨

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:11 du.

      volt időm rá, szó mi szó, de én is nagyon örülök hogy összejött!!

  • Reply Laura január 8, 2020 at 7:24 du.

    Ámulattal olvastam végig. Hihetetlen elmúlt 10 éved volt. Sikerekben, egészségben és babázással teli évet kívánok nektek!

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:11 du.

      nagyon szépen köszönjük!!

  • Reply Zsófi január 8, 2020 at 7:18 du.

    Annyira inspiráló téged olvasni, te tényleg megmaradsz itt ebben a nagy “influenszer világban” egy hiteles személyiségnek. Köszönjük, hogy ekkora erőbedobással csinálod az egészet❤️

    • Reply tamaralukovics január 8, 2020 at 9:10 du.

      nagyon örülök mindig ilyen jellegű üzeneteknek – szuper dolog hogy van értelme csinálni!

      • Reply Nemes Hanna január 8, 2020 at 10:38 du.

        Csak annyit tudok mondani, hogy GRATULÁLOK😊❤️

        • Reply tamaralukovics január 9, 2020 at 11:44 de.

          millió köszönet!

    Hozzászólás a(z) Petra bejegyzéshez Cancel Reply