Rólam

May 2, 2017

az elmúlt hónapban számomra elképesztő mennyiségű megtekintést, kedves levelet, pozitív kommentet kaptam, olyan ismerős és ismeretlen emberek érdeklődtek a blog és a videók iránt, akikre egyáltalán nem is számítottam. rettentő jól esik, ha már csak akár egy ember is olvassa amit csinálok, bár hogy őszinte legyek, akkor is csinálnám ha senki sem olvasná. arra viszont nem számítottam, hogy a visszajelzések 100%-a pozitív lesz, arra meg végképp nem hogy jelez majd a telefonomon a wordpress alkalmazás, hogy ‘your stats are booming’. ? mivel a számokból ítélve nem csak ismerősök olvassák ezt az oldalt, arra gondoltam, hogy illendő egy ‘rólam’ bejegyzést írni. 

először nem igazán tartottam ezt fontosnak (ezért sincs ilyen menüpont az oldalon), hiszen nem az a lényeg hogy én ki vagyok, hanem hogy miről írok. aztán azon gondolkodtam, hogy mikor én követek valakit, mégiscsak jó tudni hogy ki és mit csinál, szeretek arcot kötni a névhez.

a blog története alapvetően az, hogy mindenképp szerettem volna a youtube csatornámhoz egy írott verziót is kötni. szeretek videókat csinálni, de írni, fényképezni egészen más, és szerintem így jobban is lehet közösséget építeni. évek óta van regisztrált youtube csatornám, először angol nyelvű videókat gyártottam, leginkább termékismertetőket. bár a megtekintések nemzetközi nyelvű videóknál össze sem hasonlíthatóak a magyar videókkal, mégis inkább úgy döntöttem hogy belekezdek újra, inkább magyarul csinálom. ennek több oka is van, de leginkább az, hogy hazaköltöztem Magyarországra, itt pedig rendkívül furcsa lenne angol nyelvű videókat gyártani, nem igazán érezném autentikusnak. ezen kívül sokkal személyesebbnek, közvetlenebbnek tartom ha az ember a közvetlen környezetével próbál kommunikálni, nem pedig rögtön a nemzetközi közönséget megcélozni, sok esetben erőltetetten.

egészen fiatal korom óta érdekelt a divat, a szépségápolás, a rajzolás, a művészet, a tervezés. nagyjából tíz éve határoztam el, hogy ezen a vonalon fogok elindulni, akkor kaptam az első kamerám, azzal kísérletezgettem, ezzel egyidejűleg pedig a sminkelést is felfedeztem. számtalan rajztanfolyamra, rajzversenyre jártam, notóriusan látogattam a MOME nyíltnapjait, sokáig azt hittem hogy oda fogok jelentkezni. rajzból érettségiztem, utána érdeklődtem egy sminkiskola elvégzése iránt, de leginkább anyagi okokból végül nem ezt választottam. ez már bő hét éve volt, amikor még nagyon silány volt itthon a sminkiskolák kínálata, rengeteg pénzért, viszonylag semmitmondó eredményekkel. nem gondoltam, hogy ebből majd meg tudnék élni, még akkor is ha a szüleim finanszírozzák a horribilis árú iskolákat. hálistennek nem is került erre sor, így kötöttem ki az ELTE anglisztika-amerikanisztika szakán, újságírás szakirányon. itt kötelező tantárgy volt a blogolás, így született meg a legelső felület, ahova írtam. inenntől mindig volt bennem egy kreatív inger a blogolás irányába, de aztán átmenetileg végül más vizekre eveztem.

úgy alakult, hogy 20 évesen Dániába kerültem, ami gyökeresen megváltoztatta az életem, hiszen teljesen egyedül mentem a teljesen idegenbe. soha soha nem cserélném le ezt az élményt semmire, hiszen megtanított önállóan a saját lábamon állni, ha kell mindenen átgázolni mint egy tank. (dolgokon, nyilván, nem embereken) tényleg minden félelem- és szégyenérzetet kiölt belőlem ez a pár év, ami részben a dánok általános mentalitásának, részben pedig annak köszönhető, hogy kénytelen voltam boldogulni egy idegen országban, idegenek között, bármiféle segítség nélkül. persze nem sorolnám ide a lelki támaszt amit otthonról kaptam, hiszen az állandó volt, de a hétköznapi ad hoc helyzeteket valahogyan kezelni kellett egyedül. mindenesetre kihalt a jellememből az állandó szorongás, a megfelelési kényszer, a bizonytalanság. ebből kifolyólag pedig többé azon sem nagyon rágódtam, hogy ‘mi lesz majd belőlem’. sokáig zavart hogy xy már elvégzett egy egyetemet, xy már pottyantott egy gyereket, xy már itt és itt menedzser, de aztán rá kellett jönnöm, hogy xy-nak botrányos a magánélete, xy évek óta nem volt nyaralni mert ki sem látszik a munkából, xy pedig 25 évesen még mindig a szüleivel lakik otthon a gyerekszobájában, adott esetben a párjával együtt. tanulság: minden perspektíva kérdése, magunkat pedig CSAK magunkhoz kell hasonlítani, nem xy-hoz. az extra tanulság pedig az, hogy az ember amúgy is csak akkor rágódik azon hogy merre tart az élete, ha éppen boldogtalan, szóval nem kell boldogtalannak lenni.

mivel nem beszéltem dánul és nem volt egyetem mellett munkám, egy teljesen véletlenszerű ötlet alapján elgondolkodtam, hogy kellene indítani egy saját szépségszalont. Dániában nem jellemzőek az olyasfajta szalonok mint itthon Magyarországon, így egy kis utánajárással már pár hónap után az első kis üzletem kulcsainak büszke tulajdonosa voltam. persze ezt kár szépíteni, egy lepukkant bodegát béreltem ki ahol hálistennek egy 200 fős pókcsalád is lakott, az előző bérlőtől visszamaradt fél fal csempét kézzel téptem le, utána én gletteltem és festettem, a bútorokat pedig az IKEA legolcsóbb lack sorozata szponzorálta, de na. csúnyácska volt, de az enyém. (itt persze hálás köszönet mindenkienk aki segített a festésben, pakolásban, cipekedésben, hiszen teljesen egyedül nem ment volna) mivel leleményes magyar gyerek vagyok, összedobtam neki egy honlapot, facebook oldalt, szórólapokat, stb. négy év alatt ez szépen kinőtte magát, a harmadik szalonom már egész méretes volt, gyönyörű épületben, szép padlóval, fallal, kirakattal, a város központjában. éveken át mindenki azt kérdezgette, hogy hogyan tudtam saját vállalkozást indítani, meg hogy mennyire ügyes vagyok, én pedig végig azon gondolkodtam hogy hát így. ennyire egyszerű volt, nem kellett hozzá túl nagy ügyesség vagy különleges képességek. ültem az interneten pár hétig míg találtam jó kiadó üzleteket, a kezdetekben segítettek a szüleim kifizetni a kauciót, megrendeltem ebayről a szükséges dolgokat bolti árak feléért, illetve megelégedtem a legolcsóbb négy lábból és egy lapból álló IKEA asztallal. dekorációnak meg ami éppen kéznél volt. addig hívtam az adóhivatalt míg nem vették fel, ha nem vették fel akkor bementem, amúgy meg utánaolvastam mindennek. nagyvonalakban igazából ennyi, és ez mindenre igaz az életben, utána kell járni. ezt a mentalitást alapvetően otthonról hoztam, de az egyedül eltöltött pár év még jobban felerősítette bennem.

természetesen tele voltak ezek az évek személyes kudarcokkal, szörnyű kapcsolatokkal, rossz napokkal, de emellett számos jó dologgal, életreszóló élménnyel gazdagodtam, na meg egy külföldi diplomával, felsőfokú dán nyelvvizsgával és egy teljesen más szemléletmóddal. megismertem odakint is csodás embereket, akik által én is próbáltam jobb lenni, többet adni. elképesztően sokat utaztam, rengeteg gyönyörű helyre eljutottam, naggyon nagyon sok élménnyel gazdagodtam.

nem sok dologban hiszek a világon, de az egyetlen amiben igen az a karma, ami idővel meg is ajándékozott egy csodás párkapcsolattal, a családom egészségével, egy boldog, kiegyensúlyozott élettel. szóval a bejegyzés befejezéseként idekanyarítom tőmondatokban a jelenlegi helyzetem: 25 éves, tőzsgyökeres budai kölyök vagyok, jelenleg is Budapesten élek, szerelmemmel együtt három kiscicát nevelgetünk, a szabadidőnket pedig általában együtt kettesben vagy a családdal töltjük, mert úgy hozta a sors, hogy igazán jófej testvéreink és szüleink vannak, akikkel nem kényszer, hanem ténylegesen preferált dolog a családlátogatás. rendkívül állatorientáltak vagyunk, a közeljövőben szeretnénk bővíteni a családot egy kutyával is, amint nagyobb lakás vásárlására adjuk a fejünket. addigis kényeztetjük a három sátánfajzatot, akik közül kettőt tavaly nyáron fogadtunk örökbe, úgyhogy még igazi rossz törpék.

május végén szerzek hivatalos sminkes képesítést, úgyhogy reményeim szerint akkor aztán egy következő szintre emelhetem ezt a blogot, hiszen mindenképp bővülni fog a sminkes portfóliómmal. addigis pedig igyekszem legjobb tudomásom szerint szépítgetni, építgetni, amiben egyébként hatalmas segítségre van a barátom, hiszen ő az aki folyamatosan ötletel, beállítgatja a kamerám, cipeli a softboxom, megfőz amíg videót szerkesztek, lefotózza a kész sminkemet. tényleg hatalmas taps jár neki.

köszönöm, hogy végignyálaztátok ezt a ritka hosszú bejegyzést, ígérem nem sok ilyen lesz!  ♥

 

 

3 Comments

  • Bablofil

    May 3, 2017 at 9:31 pm

    Thanks, great article.

  • Fanni

    May 2, 2017 at 2:54 pm

    Istenem de édes kis családotok van! Látszik, hogy mennyire szeretitek egymást 🙂 Kutyát pedig nyugodtan vállahattok kisebb lakásba is, csak jó sokat kell vele sétálni! Bár nem tudom milyet szeretnétek, azért egy bernáthegyinek kell a tér, de egy kisebb testű kutyi elvan, nekünk is van és tök jól bírja 🙂

    1. tamaralukovics

      May 2, 2017 at 3:00 pm

      hajjaj, köszönjük <3 három cica mellé ekkora térben öngyilkosság lenne, így is ÖTEN vagyunk a lakásban!!! 😀 egy samoyedre esett a választásunk, gyönyörű teremtmény és imádja a gyerekeket, úgyhogy családba is alkalmas. az állatszőrtől meg már amúgy is megőrülünk, szóval nem oszt nem szoroz 😀

Leave a comment

Your email address will not be published.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés