HETI VLOG: Május / I.

May 8, 2017

sssziiiasztook!

ez az első videó a ‘heti vlog’ szériában, amit hatalmas szeretettel hoztam nektek. nem csináltam még soha ilyen típusú videót, szóval nézzétek el hogy kezdetleges, de igyekszem ráállni a jövőben mert tényleg tök jó visszanézni hogy mik történtek a héten. nehéz úgy videót készíteni hogy másokkal van az ember, mert viszonylag kevesen szeretik ha belemászol egy kamerával az arcukba, ezzel az én hozzátartozóim sincsenek másképp. egyébként én is közéjük tartozom, utálom ha videóznak vagy fényképeznek, de idei projektem hogy nagyon aktívan próbálom hozzászoktatni magam. így hát belekezdtem ebbe a heti videórovatba, remélem hogy idővel egyre jobb és jobb lesz, addigis pedig kellemes időtöltést a MÁJUS / I. bejegyzéshez!

május első hetében viszonylag sok minden történt, a normál hétköznapokhoz képest legalábbis. elsején kezdődött a hét, ami sokunk nagy örömére munkaszüneti nap, így a jól megérdemelt reggeli heverészés után felpakoltuk a tütüt és kimentünk a szentendrei sörmajálisra. én még sosem jártam ezen eseményen, sőt, megkockáztatom hogy egy majálison sem még soha (jó, ami oly rég volt, hogy nem is emlékszem, az nem számít), de ettől függetlenül teljesen rendben volt, az általános emberfóbiám ellenére is nagyon élveztem. persze nyilván a társaság miatt, és itt külön kiemelném, hogy MAMA!!! táncát mindenképp nézzétek meg a videóban 😀

keddtől péntekig nem sok érdekes dolog történt, az idő is nagyon változékony volt, nem sokat dobott a hangulatomon. munka, edzés, takarítás, főzés.

pénteken ballagásra voltunk hivatalosak, amit elmosott az eső, így nagyon szomorú esemény lett végül belőle. nem készült szép kép vagy videó, mert borús volt az idő, mindenki megázott, egy nagy rohanás volt az egész. utána viszont édesanyám fejedelmi lakomát rittyentett otthon, Ádámmal teszteltük az egész étlapot, aztán félig ájultan dőltünk be az ágyba.

szombaton voltunk nagybevásárolni (egy hétre előre szoktunk megfőzni hogy ne kelljen minden nap szenvedni a reggelivel / ebéddel munkában), utána pedig készülődtünk, mert a belvárosban találkoztunk a barátainkkal hogy megnézzük az iguana Cinco de Mayo utcabálját. nnnnem teljesen úgy sikerült ahogy terveztük, ugyanis a Zoltán utcába belépve konkrétan pánikroham szerű félelem kelt úrrá rajtam – ANNYIAN voltak és annyira részeg volt mindenki, hogy mozdulni sem lehetett, az egész egy szervezetlen káosz volt, tényleg lépni sem tudtam mert mindenki egy helyben állt tömött csoportokban. se inni se enni nem lehetett (én pedig nagyon éhes és nagyon szomjas voltam), mindenki ordibált és dülöngélt, egyszóval egy szürreális, rémálomszerű helyzetet keltett a dolog. úgy éreztem bárhova lépek, bárhova lépnék, nem adnak utat, beszorultam emberek közé akik jóval nagyobbak voltak mint én, nem mozdult se jobbra se balra az egész, folyamatosan nekiütődtem ismeretlen embereknek. mint a villám úgy viharzottam ki az egészből a francba, mert nagyon nem viseltem jól, viszont már annyira rákészítettem a gyomrom (inkább a lelkem) a mexikói kajára, hogy áttrappoltunk Ádámmal a burritába, ahol szokás szerint isteni finom burritát és nachost ettem. szerencsére osztották a véleményünket a többiek is, így nagyon hamar csatlakoztak hozzánk és átmentünk kollektívan az akvárium klubba, ahol szintén nem sokat maradtunk mert meglehetősen elfáradtunk mindketten a héten, plusz én nagyon fáztam is, nekem ez még nem tavaszi idő 🙁 így hát körbeöleltük a társaságot és kicsivel éjfél után útnak indultunk haza.

másnap mindketten fejfájással ébredtünk, ami a már IGAZÁN nevetséges kategória, hiszen nem több, mint EGY korsó sört ittunk, és egy (azaz EGY) vodkát. hát mi ez, ha nem öregség? ráadásul tényleg ittunk közben vizet is, pontosan azért hogy még véletlenül se fájjon a fejünk másnap. hát fájt.

utána viszont a két kedvenc programom követte egymást: miután összekészítettük az anyukáknak sütött tortákat, elmentünk még gyorsan virágboltba aztán rohantunk Ádám anyukájához. isteni finom pitével várt minket mint mindig, ha tehetném hétből hét nap nála hesszelnék mert elég relaxáló élmény. na jó, talán egyik héten nála, másik héten anyukáméknál 🙂 ez volt a következő állomás, ebédre anyáékhoz voltunk hivatalosak, őt is megköszöntöttük, természetesen itt is megebédeltünk, ami hasonlóan isteni finom volt. utána egy gyors szieszta, kávé a kertben, és mentünk haza hogy még valamire tudjuk használni a vasárnap délutánt. lemostuk és kipucoltuk az autót hazafelé, mert már nagyon ráfért, aztán vasárnap este már csak relaxáltunk, készülve a következő hétre.

Leave a comment

Your email address will not be published.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés